Goodbye

Hirtelen ébredtem.
Annak töredékében reménykedtem,hogy az egész csak egy álom volt.Újabb veszett reménykedés,a valóság rám talált.A fejem búbját azonos időközönként simogatta egy kis szellő, a "párnám" egyenletesen mozgott fel s le,a szívdobogása lassú volt.Ahogy felkeltem,a derekamon pihenő keze lecsúszott,amire megmocorgott,és az oldalára fordult.
Kikeltem az ágyból,és felöltöztem.Valamennyire mégiscsak részeg lehettem,nem emlékeztem hogy átjöttünk volna a saját szobámba.Leültem az ágy szélére és a hajamat markoltam.Mi legyen?Beszéljem meg vele?Vagy esetleg tegyek úgy mintha misem történt volna?A gondolatmenetből a lepedő gyűrődésének a hangja zökkentett ki.Fáradtan törölte ki a szeméből a csipát,s mikor ő is feleszmélt,hirtelen felült,és tanácstalanul rám nézett.Vártuk hogy ki szólaljon meg,én mégis szótlanul felálltam,és kimentem a szobából,át Ponsi és Cubb lakására.Lassan benyitottam,nem akartam felkavarni a dolgokat.És még szerencsémre is szolgált hogy gyengéd voltam,ugyanis Fink az ajtó előtt volt kiterülve,egy sörösüveggel a kezébe.Belerúgtam az oldalába,amire fel is kelt,de úgy tűnt kicsit durván,mert nagy nyögés keltébe ült fel,én meg befogtam a száját.Végignézett a szobám,majd rám,és bólintott,hogy elengedhetem.
-Mi történt?-lökte fel magát a földről
-Ha én azt tudnám...-néztem grimasszal a kanapéra
Ponsi és Elena édesded szunyókáltak egymás karjaiban.De legalább rajtuk volt ruha...
Cubbiet a kijárat felé fordítottam,és kitoltam a szobából,ám amint átlépte a küszöböt benyomta a satuféket.
-Hol van Mark?!
És mintha csak egy filmbe csöppentünk volna,Foster kilépett az ajtón a ruháját igazítva.Mindenki szeme a másik kettő fejet cikázott,Cubbie nem értette a dolgot,de látszott rajta hogy sejt valamit.Megráztam a fejem és lementem az ebédlőbe.Rajtunk kívül mindenki igen beszédes volt,Ell és Ponsi nem is zavartatták magukat,nem törődtek a történtekkel,feldobott kedvbe jártak,Cubb meg csak alkalmazkodott,nem tudta mit higgyen.Mikor Mark ismét feltűnt,beugrott minden az éjszakáról.Leült mellém,de nem szóltunk egymáshoz,csak hallgattuk a beszélgetéseket és néha mosolyogva bólogattunk.
-Figyelem!-szólalt fel Linda hangja-Beszéltünk a vezetőkkel.És arra jutottunk hogy felfüggesztjük ezt a buszt.
A riadt felszólalások,és a mély levegővételek elárasztották a termet,köztük talán enyém volt a legdominánsabb.Öröm és bánat egyaránt kavargott bennem,de talán a bú volt a nagyobb.Egyrészt megkönnyebbültem,mert végre hazamehetek és beleülhetek egy forróvizes kádba.Másrészt szomorú voltam.Oly sok mindenkit ismertem meg,és bár most mélyponton vagyunk talán lehetne jobb is,de nem.

A taxik megérkeztek,és épp a bőröndömet raktam be,mikor az utolsó emlékképért ránéztem a motel épületére.Az ajtóban a három férfi támaszkodott,és sajnálkozó tekintettel bámulták ahogy mindenki pakol.Őket nem engedték el,másik buszhoz lettek rendelve,dacára hogy őket sújtotta a dolog legjobban.
-Remélem azért lesznek még jó élményeitek.-álltam Mark elé
-Lehet hogy lesz.De ezen már semmi sem tud változtatni.-lökte el magát az ajtófélfától-És másrészt,nagyon fogsz hiányozni.
Ugyan olyan közel állt,mint aznap este.Azok a mélykék szemek lelkem legmélyebb bugyráig hatoltak.Lehet,talán az elején nem is találtam valami jóképűnek,de most minden porcikáját gyönyörűnek látom.Az állandóan borostás arca,a mindig kócos haja,az aránytalanul kicsi füle,és már bőrt szakítóan kiálló ádámcsutkája...Az ajkairól nem is beszélek.
Egész végig tagadtam magamba,de most,hogy talán soha többé nem látom,minden kitört bennem.Riadtan álltam a helyzet előtt,nem borulhatok ki előtte,ezért csak átkaroltam a nyakát,és a vállára hajtottam a fejem.
-Te is hiányozni fogsz...-suttogtam
A kocsik dudáltak,hogy indulás van,így adtam egy puszit az arcára búcsúzás képpen.Utána odafordultam a másik kettő óriáshoz,és őket is jó szorosan megöleltem.
-Légy jó kislány!-borzolta meg a hajamat Pontius
-És kerüld a bajt.-mosolygott rám Cubbie
Megfogadtam a tanácsokat,és visszasiettem a furgonokhoz.Beültem egy ablak melletti helyre,hogy még utoljára lássam az arcukat.Gyenge mosollyal integettem nekik,ők egy bólintással köszöntek el.A kocsi elindult,az ő arcuk elmosódott a tájjal együtt.

Megérkeztem.Kikerestem a kulcsot a zsebemből,és beléptem az előszobába.Minden táska ami volt rajtam,ledobtam a földre,és rávetődtem a kanapéra.Ott is aludtam el.
Másnap reggel korán ébredtem.Hiányzott a rezgés alólam,a kényelmetlen ülés,az a személy,aki volt a párnám,aki mosolyt csalt arcomra...Hiányzott minden.
És többé már nem láthatom.