Üdv Los Angeles-ben!

Elég későn indultunk,így reggel hatra értünk a házhoz.Fáradtan dörzsöltem a szemem,míg Mark tök fitten vette ki a csomagokat a csomagtartóból.Kilöktem az ajtót,és azon támaszkodva kimásztam a kocsiból,de amint megláttam a házat,kipattant a szemem.
Igaz,még csak a tetejét láttam a magas fa kerítéstől,ezért gyorsan felkaptam a csomagokat,és berohantam.Hatalmas udvar húzódott a ház előtt,frissen nőtt zöld fű,és bár ott belül csak egy fa állt,a ház mögött a hegyen erdő húzódott,így nem volt hiány a fásszárúakból.A kerítés mellett színes bokrok húzódtak,s az udvar végében egy kis fapad,onnan nézve lelátni a fővárosba.Miután a hatalmas területet végigmértem,és hallottam hogy kattan a zár,Markot szinte fellökve viharoztam be a házba.A belseje is hatalmas volt.A padló hol fával hol kővel volt kirakva,a mennyezeten egy hatalmas lámpa lógott ami ventilátor volt egybe.Onnan még kettő hatalmas lakószoba nyílt,és az egyik vezetett a konyhába.A parketta amolyan sötét és kopott volt,viszont minden más ami ott volt sötétbarna fából készült,épphogy a háztartási gépek nem.Ezután felrohantam az emeletre.Minden szobának volt saját kis erkélye vagy terasza ami az udvarra nyílt,és saját fürdője.Ott minden márványból volt,viszont a hálók már amolyan hotelszoba féleségek voltak,minden fehér volt és egyszerű,kellemes látvány.
-Ha már eleget legeltetted a szemed,ki is pakolhatnál!-szólalt meg mögöttem Mark,mire kicsit összerezzentem,de követtem őt.
Persze övé lett VOLNA a legszebb háló,ha nem lett volna minden ruhadarab szétdobálva és egyéb rendetlenség.
Szemrehányóan néztem rá,mire értetlenül összeráncolta a szemöldökét.A szobára biccentettem,erre leesett neki,és durcisan elkezdett összepakolni.Én addig a nyitott szekrény elé tettem a bőröndömet,és elkezdtem kicsomagolni.Kis ideig békésen is fojt a folyamat,amíg nem irritált valami,így a bal oldalamra néztem.Lám,Mark merev tekintettel hajolt a bőröndöm előtt,és annak tartalmát bámulta.
-Parancsolsz?
-Neked nincs tangád?
-Nincs!-húztam át a másik oldalamra a bőröndömet
-Pedig jó lenne!
-Mark!!
-Mivan?Boxerbe elég nehéz lenne csábítani.
-Húzz a dolgodra!-legyeztem el
Kicsit még gondolkozóul bámult valamerre,majd derült arccal elsietett.Féltem,ezúttal mit tervez,de próbáltam nemigen foglalkozni vele,kipakoltam minden cuccom,és még le is zuhanyoztam.Mikor már frissen ballagtam le a lépcsőn,ajtócsapódást hallottam,és zacskók zörgését.Elszlalomoztam a szobák között az előtérbe,és amint meglátott engem,odadobta nekem a két szatyrot,és utána leült a kanapéra.Nem igazán értettem a helyzetet,de amint belenéztem az üzletlogóval ellátott szatyorba,azonnal lesett minden.Belenyúltam,és egy csipkés,push-up-os fekete melltartó akadt a mutatóujjamon,a középsőn az ahhoz tartozó tanga.Első gondolatom az volt,hogy mégis honnan tudta a méreteimet,de hát mi másért bámulta volna a bőröndöm?
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan??-néztem a az alsóneműt
-Miért is ne?Olyan kis,semmilyen fehérneműid vannak!
-MARK!
-Nem azt mondom hogy minden nap vedd fel őket,csak,csak olykor-olykor!-kacsintott
Azt hittem nekivágok a fejéhez valamit,de az a lila,még viszonylag nem kurvásan kinéző párosításon megragadt a szemem.
El is múlt a haragom,ha elvégre volt olyan hülye hogy megvette...Nekem lett belőle előnyöm!
Elraktam őket a fehérneműs fiókomba,és kettő doboz sör társaságában leültem mellé a kanapéra.
-Köszönöm hogy eljöttél.-nézett rám
-Ugyan.-döntöttem meg a fejem
-Komolyan.Köszönöm hogy itt vagy velem.

*Elena*

Némán bámultam a házakat.Csendes,kertvárosi környék volt,kellemes hely.Már-már elbóbiskoltam,mikor a kocsi elfordult a feljáróra,és a motor leállt.Kipattantam,majd a raktérhez rohantam,de hát....Nem tudtam benyúlni a csomagokhoz...Azt sem tudtam a rámpát hogyan nyissam le,teljesen tehetetlenül álltam a helyzet előtt,így kénytelen voltam megvárni Ponsit.Mikor ő is megjelent,sajnálkozó fejjel nézett rám,ahogy durcis fejjel és ölbetett kézzel állok a kocsija hátuljánál.Kiemelte a kettő nagy bőröndöm,én meg morcosan a bejárthoz siettem,de még egy akadály az utamba állt.Ok,a lépcsőn le tudtam hozni,mert oda csak kicsi tartás kell,de itt meg kellet emelnem,mert nagy volt a lépcsőfok,nem tudott felgurulni.És,hát én a gyengébb fajta vagyok,meg is rémültem hogy akárhogy nyomtam,húztam a jól megtömött bőröndöt,nem bírtam rátenni a lépcsőre.Erőlködésem közbe Ponsi már kinyitotta az ajtót,és a saját csomagjait be is vitte.Épp alulról próbáltam emelni,és már elárasztott a siker élménye,hogy elkerült a földről,egész addig amíg meg nem láttam Ponsi öklét a fogantyún.Utána a másikat is megfogta,és bevitte a házba.Ott határoztam el hogy keményen gyúrni fogok a karomra.
Míg ő felvitte a csomagokat,én körbenéztem a házba.Rengetek kép,könyv,sok monitor,a dobfelszerelés,szintetizátor,eléggé tevékeny volt.Egyébként nagyon szép ház volt,jó nagy,kellemes látvány.Nem igazán mertem semmit se megfogni,új környezetbe nagyon kis félénk vagyok,nehogy rosszul csináljak bármit is,még a legkisebb dolgot,mert még arra is képes vagyok.Így inkább hosszas méregetés után leültem a kanapéra,és megvártam hogy szöszi újra megjelenjen.
Mikor már nagyon nem bírtam magammal,és megnéztem az egyik könyvet,kopogásokat hallottam a lépcsőről,így ijedtemben elejtettem a könyvet,egyenesen a lábamra,és persze hogy egy atlaszt néztem ki,ami kb. 1000 oldalas volt,így a fájdalomtól nem bírtam megszólalni,csak felkaptam a lábam,mire elvesztettem az egyensúlyom,és előreestem.Igen,ez vagyok én.
-Elena,jól vagy??-segített fel
-Eh,megvagyok...-markoltam a karját
De amint felnéztem az arcára....Az a kemény munka,hogy aggódó kifejezést vágjon,ne pedig ziháljon mint egy fuldokló fóka...El is mormogtam neki egy "Menj a pi*ába"-t,már is győzött a fóka.Kikerültem,és elmentem a konyhába jeget keresni a lábfejemnek.De hát nem is lennék híres a szerencsétlenségemről,ha az a kurva jég nem a legfölső polcon lenne amit PONT nem érek el...
-PONSIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!-szóltam neki-Vedd le a jeget....
Vigyorogva vette ki a jégtartót,és kinyomott belőle pár jégkockát,azt egy kendőbe beletette,és a lábamra helyezte.
-Olyan nyomorék vagyok!-ültem le
-Dehogy vagy!Csak ez nem a te napod...
-Szóval semelyik nap se az én napom??
-Na jó tényleg az vagy...De én így szeretlek!-adott egy puszit a lábamra
-És ha egyszer rád esik a  zongora nem rám?-konyítottam le a számat
-Akkor játszok rajta valamit neked!-adott egy puszit az orromra,majd kiment a  konyhából
Átsántikáltam a nappaliba,és ott ápoltam magamat,és közbe gyilkoltam a szememmel azt a hülye atlaszt ami megtámadta a lábam.
-Prücsök,nincs kedved a strandra menni?-szólalt ki valahonnan
-Nem vagyok prücsök,nem vagyok a húgod!-oktattam ki
-Nem érdekel,nekem akkor is prücsök vagy!-éreztem az ajkát a fejemen,majd megint eltűnt-Akkor megyünk vagy nem?
-Na jó,menjünk!-löktem fel magamat,majd elbicegtem a lépcső aljáig,de ott megálltam.-Nos ha már nyomorékként is szeretsz,akkor azzal együtt is szeretned kell hogy felviszel a lépcsőn amikor sérült vagyok!-tártam ki a két karomat
-Fel tudsz te menni egyedül is!-került végre a látómezőmbe
-De még soha senki nem vitt a karjában.-néztem bociszemekkel
-NEEE csak ezt ne!!!-takarta el a szemét
Odabicegtem elé,és a mellkasának támaszkodtam,majd bámultam az állát,mert....Mert mást nem láttam alulnézetből...
-De ugye tudod,ha elbotlok,akkor nagyobbat esünk?-nézett le
-Jobban belegondolva teljesen igazad van!-indultam neki a lépcsőnek
Annyira már nem fájt a lábam,így gyorsan felrohantam,átöltöztem és kipakoltam.Rendetlenségre számítottam,de kellemes meglepetésemre minden teljesen rendben volt,még be is volt ágyazva.Itt fent volt még egy laptopja,és még több kép az utazásairól meg a családjáról.Nameg amikor a Foster The Future-rel mentek egy iskolába ültetni,önkénteskedni ,meg csomó más intézmény papírjai.Ezek után tekintettem át arra a falra,ahol a családjáról volt fényképe.Volt két családi fotó,amin ő,Rebecca és az anyukája vannak,a többink inkább csak Becca-val hülyéskednek.De az a fénykép hatott meg a leginkább,mi rólunk készült,még a a buszozásnál.Ott nem igazán vettük észre,hogy mikor fényképeznek,itt épp azt kapták le,ahogy a festéket próbálom leszedni az arcáról,ő meg vigyorog mint a tejbetök.
Nagyon meghatódtam azon a képen,de mikor felszólt,hogy hol vagyok már,gyorsan visszazökkentem,bekötöttem a bikini alsómat,és lerohantam.Ő már tettre készen állt az ajtóban,egy szörfdeszkát szorongatva a hónalja alatt.De még melyik deszkát!Kis gyerek óta él a szörfnek,és ez az volt,az,amit ő maga a két kezével csinált.Egyszerű fehér,hegyes orrú,a végén egy hajlított L- alakú vágással.Meg az alján az a kormánylapátféleség vagy micsoda,az nem egy nagy,hanem két oldalt kettő helyezkedett,a tetején meg egy kis firkantás,amit ő írt oda.Nem volt nagy hűhó,de nagyon becses volt neki az a darab,büszkén is nézegette alkotását.
Beültem,a régi típusú Chevrolet-be,míg ő a rakodófelületre erősítette a  deszkát.Olyasféle volt ez a kocsi,mint amit azokban a lovas filmekben látni ahol mindig az a gond hogy van egy vad ló,a farm meg nagy szarba van,és végén minden happy end.Csakhogy ez a kocsi szépen csillogott,és sehol sem volt kopott.

Nem kellet sokat utazni a partig,gyorsan odaértünk,és nem is voltak sokan.Sőt,nem is voltak,csak mi.Lepakoltam a cuccokat,amíg Pontius felvett valami fekete trikóféleséget,majd rohant is a vízbe.Simán vette hullámokat,úgy lépkedett meg forgott a deszkán,mintha csak táncolna.Engem is elszórakoztatott a látvány,és gyorsan elrohant az idő.
Épp azon röhögtem,ahogy egy forgás közben leesett a deszkáról,mikor a telefon csörgése riasztott meg.Mark hívta őt,így felvettem helyette.
-Szia Marky!Elena vagyok.Ponsi épp visszatornázza magát a deszkára.
-Oh,nos akkor átadnád neki,hogy este jöjjön át?Cubbie is jön,és te is hivatalos vagy!Úgyis kell velük beszélnem.
-Persze,ott leszünk.
-Remek kilencre gyertek.Ja,és,NE HÍVJ MARKYNAK!-ezzel le is tette a telefont
Ponsi akkor jött ki a vízből,így gyorsan visszaraktam a telefonját a táska zsebébe.
-Nah,milyen volt?-kérdeztem szórakozottan
-Remek!Jól esett végre egy kis ellazulás.-vette le a trikót,majd leült mellém
Át is karolt,de abban a pillanatban kirázott a hideg amint hozzámért.
-H-hideg vagy!-tekergőztem ki a karja alól
Eljátszotta,hogy beletörődik a dologba,és a hátam mögé tette a kezét.De mikor már azt hittem nem jöhet semmi,gyorsan magához rántott,és arra rá rám is feküdt.Megfagyok,és még agyon is nyom,köszönöm Pontius!
-Ponsi,eressz el!!!-mocorogtam,de nemigen értem ezzel semmit
Kiröhögte magát,elvégre elengedett,én meg vállba vertem.Csöndben bámultuk a naplementét,csak a hörpintés zavart be olykor,mikor belekortyolt a sörébe.Még a szél is elkezdett fújni!
Kezdtem nagyon fázni,mikor véletlen Ponsi karjához értem,aztán hirtelen megragadtam,utána átöleltem.Dacára hogy még mindig picit nedves,a bőre forró volt.Ezt észrevéve magához húzott,és átkarolva dörzsölte a karomat.
-Olyan szép a naplemente...-dőltem a vállára
(Nem az a romantikus filmbeillő randi akart lenni,hanem egyszerűen eddig szörfözött!)
-Valóban az.-mondta abban a halk,kellemes hangnemben
Imádom a hangját!Olyan,nagyon mély,de nem annyira hogy ijesztő legyen,és a beszédét is kellemes hallgatni.Sokáig Angliába éltem,és a durva Brit akcentust hallgattam,és ő nem igazán beszélt flegmázva.
-Oh,majd elfelejtem!Markhoz vagyunk hivatalosak!-pattantam fel-Mennyi az idő?
-Fél nyolc.-nézte a karóráját
-Akkor siessünk!-húztam fel a földről
-Minek?Van másfél óránk!
-Hahó,nem ismersz engem?-mutattam magamra
-Teljesen igaz,siessünk!-pakolt össze
Hazasiettünk,én meg mint a villám mentem zuhanyozni és készülődni.
Ponsi csak átöltözött,és befújta magát dezodorral,ez volt neki a nagy rákészülés.A hajamat vasaltam,mikor úgy gondolta hogy kijár egy kicsi nekem az idegesítéséből.A szobában ültem a tükör előtt,és vasaltam a hajam,mikor letérdelt a szekrény elé,és a sminkkészletet vette célba.Először a szájfényemet vizsgálgatta,szagolgatta.Itt még nem törődtem vele.Aztán meglátta a szemceruzát,azonnal elkezdett rajzolgatni a kezére.
Azt hittem laposra vasalom a nyakát,de inkább szótlanul kikaptam a kezéből.Bevágta a durcis fejet,de utána felcsillant a szeme:
-Kivasalhatom a hajad??
-Na még az kéne!
-Léééééééécci!
-Ah,rendben,de csak egy tincset!-adtam neki oda a vasalót
Vagy 10 percen keresztül húzogatta azt a szerencsétlen szálat,mire egyenes lett belőle.
-Yeah,én nyertem!-emelte diadalmasan az öklét a levegőbe
-Jah,király,te vagy superman,de mostmár megoldom én!-vettem ki a kezéből a vasalót
Szemrehányó tekintettel elhagyta a szobát,végre nyugodtan be tudtam fejezni a készülődést.A ruhám az egy csőfarmer volt barackszínű blúzzal,fehér topánkával.Az előszobába még egy utolsó tekintetet vetettem a tükörbe,aztán kinyitottam az ajtót.És még azt hittem a mai napra vége a sokknak...
-Ugye nem gondolod komolyan?
-Most miért?
-Most megmondom:NEM-ÜLÖK-FEL-A-MOTORRA!
Ez mellé társult a dobbantás,és ölbetett kézzel való vigyázzban állás.Kis ideig semmitmondó arckifejezéssel bámult engem,majd mind ha csak valami szobor lennék,hátulról megemelt,és ráültetett a motorra.
-Uuuuuutállak Pontius.-maradt a felsőtestem ugyan abba helyzetbe
-De én viszont imádlak!-tette a sisakot a fejemre-És jobban tennéd ha kapaszkodsz!-indította be a motort.
Mint a pióca,úgy tapadtam rá,és imádkoztam hogy ne halljak meg.

Egy fél óra alatt felértünk a Hollywood Hills-re,azon belül Mark házához,ami előtt Cubbie vörös sportkocsia díszelgett.
Amint leállt a motor,szinte pofára estem olyan gyorsan szálltam le Ponsi mögül.Már nyúlt az ujjam a csöngő gombjához,mikor a magas fakertítés ajtaja kitárult,és Tessa ugrott a nyakamba.Utánam Ponsit is megölelte,majd betessékelt minket a házba.Mindenki köszönt mindenkinek.A fiúk leültek egy körbe,én inkább az egyik fotelben kuporogtam,és csak hallgatóztam meg figyeltem.A fiúk a pasis témákról csevegtek egy-egy doboz sör társaságában,Tessa meg sürgött forgott.
Olykor jót nevettem mikor az volt a csevejben,vagy csak szimplán valaki beoltotta a másikat,de nekem a legjobban azt tetszett,mikor Mark felállt,és elkezdett a fiókban kutakodni.Utána egy másikban,ott sem találta amit keres,így elment egy másik komódhoz,de ott már felszólalt:"Asszony,hol a határidőnaplóm??"
Erre rá egy pillanat múlva Tessa jelent meg,egy kis könyvecskét lóbálva,amivel először tarkónvágta,csak azután adta oda neki:"Nem vagyok asszony!" Mark pedig amolyan bocsánatkérőképpen csókot adott a szájára,majd abban kezdett nézni valamit.Az után kezdett valamit a fiúknak beszélni,de a szemhéjam egyre nehezebb lett,és elnyomott az álom....

-Elly,kicsim,ébredj!
Nem reagáltam.Hallottam,de nem volt se kedvem,se energiám bármit is csinálni,így adtam tovább,hogy alszom.Még egy kicsit rángatta a vállam,majd feladta.Éreztem,hogy alám nyúl,és megemel.Nem foglalkoztam vele,de mikor kiléptünk az ajtón,és megcsapott az éjszakai hideg,akaratlanul is összerándultam.Maga elé fektetett a motoron,és rámterítette a dzsekiét.
Mikor hazaértünk ugyan úgy az ölébe vett,és felvitt az emeletre,befektetett az ágyba.Kis idő múlva ő is befeküdt mellém,és adott az arcomra egy puszit.
-Jóéjt Elena!