Elena Godwin

Átérve Amerika tepsién,egy hasonló környezetű kis faluba érkeztünk,Azon belül egy farmra.Most viszont semmi takarítás:tehénfejés.
-Most...Komolyan azt várják tőlem.....Hogy ennek a tőgyéhez nyúljak?
Remegett Pontius alsó ajka,miközben a békésen szénát evő tehénnek a négyágú tejtárát bámulta.
-Inkább örülj hogy nem a seggében turkálsz.-kuncogott Cubbie
-Ugyan már nagyfiú,csináltál ezer dolgot az életben ne mond már hogy ez akadályt jelent!-ütötte vállba Mark
Lassan lenyúlt a lába közé.Azt nem tudom mit,vagy hogyan fogott meg,de a tehén egy hatalmasat bőgött,és lerúgta a székről.
-Ok,tévedtem...
Mi Lucával közbe erőltettük az arcunkat sajnálkozó formában tartani,de a siker itt is elkerült minket.(Legalább mi tapintatosak voltunk,mert Cubb rá mutatva beharsogta az egész helyet röhögte ki)
-Jólvan,akkor csinálom én.-forgatta a szemét Mark
Leült,és rutinnal megragadt kettőt a négyből,majd elkezdte őket nyomkodni.Spriccelt belőlük a tej.A tehén közbe meg olyan morgós hangot adott ki,miközben lehajtotta a fejét.
-Hát Mark,nem tudom mit csinálsz,de a tehén kifejezetten élvezi.-röhögött Luca
-Márpedig egyáltalán nem nehéz.Csak hülye érzés...
-Hülyén is nézel ki.-nevetett Pontius
-Mondja az,akinek egy patkó lenyomat van a homlokán.-vágott vissza
Pontius laposra is vette a száját.Mark befejezte a fejést,és dicsően tette az asztalra az egy vödör tejet.
A következő pillanatban meg a tehén kezdett az oldalához dörgölőzni a fejével.
-Ahogy látom Mark,szereztél egy barátnőt!-nevetett Cubbie
-Szívtipró vagyok!-húzta ki dicsően magát,miközben átkarolta a tehén nyakát
A kis barátkozás után a maradék négyünk is ment megfejni a neki kiosztott tehenet.Nekem meg Cubbienak még úgy viszonylag zökkenő mentesen ment,de Luca akárhogy próbálkozott,nem jött tej a tőgyből. Pontiusnak meg csak az első kettő ágból,a hátsó kettővel ő sem boldogult.Aztán az a tehén is lerúgta a székről.
-A tehénfejést nem nekem találták ki..-jött szédülve.-Jó éjszakát!
És BUMM kiterült.Mark elvonszolta egy székhez,majd kerített valakit,aki helyrepofozza.

Mikor a farmon végeztünk,Egy gyermekkórházba vittek minket.A fiúk mini koncertet adtak a kicsiknek,meg egy rövid ideig ápolnunk kellett őket...Az volt a nap mélypontja.Utáltam nézni,hogy szenvednek,és van,akin nem tudnak segíteni...Ilyen volt az a a 7 éves fiúcska,aki kocsibalesetben lebénult mind a két lábára.Tüsis szőke haja,és világoskék szeme volt.Mint egy kis angyal.És úgy is viselkedett.Az ölembe ültettem,és mesét olvastam neki,amíg el nem aludt.Óvatosan visszafektettem az ágyba,és leültem mellé.Csak pár nap volt a baleset óta,és borzalmasan le volt törve.Főleg az ő korában.Ott játszik a sok gyerek a játszótéren,te pedig az ablakból bámulod őket,és örök életedre a székbe vagy kényszerítve...
Már a könnyek kerülgettek,mikor szóltak,hogy indulnunk kell.Egy gyengéd puszit nyomtam a homlokára,majd kisiettem a szobából,vissza a buszra,egyenesen Luca mellé.A szemünk sarkából egymásra tekintettünk.Mind a kettőnket megviselte a helyzet,szóval inkább nem szóltunk egymáshoz,csak bámultunk ki a fejünkből,amíg a busz a járatlan utakat járta...
Este fele betértünk egy kis szállodába.Ismét Lú volt a szobatársam,de most se voltunk annyira beszédesek.Gyorsan lezuhanyoztunk,és lefekvés előtt váltottunk pár szót,de korán lámpaoltás volt.

Másnap fél nyolckor ébredtem,de csakis azért,mert kopogtak,hogy hamarosan reggeli...Viszont Luca sehol!A cuccai se sehol,amit össz-vissz találtam,az egy kis cetli volt:
"Kedves Tessa!
Sajnálom hogy ilyen váratlanul elmegyek,de tegnap felhívtak a szüleim,hogy Ryant baleset érte,így azonnal haza kellet utaznom.Még egyszer nagyon sajnálom!
Érezd jól magad!

Luca"
Párszor még átolvastam az üzenetet.Nem is tudtam mit reagáljak...Ott döntöttem,ha baleset,akkor teljesen megértem,visszajönni meg már nem fog,szóval túl sok mindent nem tudtam tenni.
Összepakoltam a cuccaimat,majd lementem a reggelizőbe.Alig hogy letettem a fenekemet a székre,Carlos már idegesítően sokszor hallott hangja ismét felcsendült.
-Figyelem!Mivel tegnap sajnos az egyik társunktól el kellet búcsúznunk,kipótlódtunk egy másik taggal!Mutatkozz be,légy oly szíves.-adta át a szót
-Ella Godwin a nevem,Kaliforniából,Irvine-ből jöttem,és 20 éves vagyok.-mosolygott szerényen
Innentől már csak előre lökdösték,hogy üljön le valahova szerencsétlen,én meg kedvesen a mellettem lévő helyre invitáltam.
-Szia,Tessa vagyok.Tessa While.-mutatkoztam be
-Nagyon örvendek.-mosolygott
-Korábban jelentkeztél már,vagy csak most hívtak be?
-Már korábban,és én voltam az első személy a listán,így engem értesítettek hogy felszabadult egy hely,lehet jönni.
-Értem...Gondolom a menetet nem kell elmondanom,ugyan az ami a leírtak között.Csak a feladatok brutálisak.-nevettem
-Annyira csak nem borzalmasak.-erőltetett egy mosolyt
-Kérdezd Pontiust...-kuncogtam
A csillogás azonnal megjelent a nagy zöld szemeiben.Nem kellet kétszer mondanom kiről volt szó.
-Szia Tessa!-ült le mellém az emlegetett szamát-Oh,helló,téged még nem is láttalak itt.-fürkészte kíváncsian Ella arcát
-Pontius,az előbb mutatkozott be,ennyire nem figyelsz?-vágtam flegma fejet
-Hát,most itt az alkalom hogy megismerjem.-mosolygott
-Akkor én el is megyek mondjuk, egy kis kóláért!.-álltam fel a székről
-De nem ez az tiéd?-mutatott egy üvegre az asztalon Ell
Nem akarta hogy elmenjek,eléggé el is vörösült mikor Ponsi feltűnt a színen.
-Az Ponsié!-indultam el az autómata felé
(persze hogy enyém volt a kóla) Vettem magamnak egy másikat,és mire meg is ittam,szálltunk a buszra.
Az ablak melletti ülésen foglaltam helyet,és csak néztem ki a fejemből.Ám mikor észrevettem egy ismerős alakot,és ő is engem,egy kis mosollyal lekönyveltük az ülőhelyét.
-Minden rendben ment Pontiusal?-kíváncsiskodtam
-Csak beszélgettünk.-még mindig ugyan azzal a mosollyal a száján-Most hova fogunk menni?-nézett körbe a buszon
-Jó kérdés...Luca volt az,aki tudta az ilyeneket,de hát mivel ő nincs,így csak még nagyobb meglepetést.
A meglepetést említve,a rákövetkező percben befogták a szemem.Először a kezet fogtam meg,majd haladtam felfele.Lány nem lehetett,mert nincs más akit közel ismernék,meg egyébként is,túl nagy és szőrös volt.Eljutottam a fejig.Borostás. Az sem újon.Hát beletúrtam a személy hajába.Sima,van frizura,és a tarkójáig leér.
-Oh,szia Mark!
-Áh,nincs esélyem.-nevetett
-Te,Tessa.Hol van Luca?-bukkant fel Cubbie is
-Jogos,eredetileg is ezért jöttünk.-helyeselte Mark-Valami baj történt?
-Igen.Balesete érte a barátját.-húztam el a szám
-Oh...Szegény...-biggyesztették le a szájuk sarkát
-Miatta üresedett meg a helyem??De ez,nem fer...-zavarodott meg Ell
-Ugyan.Én is sajnálom hogy elment,mert nagyon jól elvoltunk vele.Hiányozni is fog,de az attól miért akadályozta volna hogy idegyere?-bukkant fel a harmadik fej is
-Nem tudom,akkor is bűntudatom van...-hajtotta le a fejét
-Ugyan már!-pöndörgette a haját Mark
-Ne!A hajamat ne!-fogta a vállához szőke fürtjeit
-Óó,bocsánat őfelsége!-csókolta kézfejen vigasztalásképp
-Ez nem vicces..-durmolta lehajtott fejjel
-De kis félénk valaki!-csípte meg kicsit az arcát Pontius
-Hagyj...-fordult el tőle
-Hát nem aranyos?!-karolta át a nyakát
-Igen nagyon cuki,de ha nem ülsz le,akkor szépen magaddal rántod abba a kanyarba.-húzta vissza Cubbie az ülésre

Rövid idő alatt összebarátkoztunk Elenával.Rendes,szerény,és kedves lány.Ugyan akkor gyakran nagyon durva szőke kitörései vannak,min csak jót nevetünk.És Pontiusal is összepasszolnak...De ezt csak gondolom!Ki tudja mi lesz még a jövőbe....